Japán tetoválások

A japán tetoválás bár nagyon népszerű, voltak időszakok, amikor egészen más jelentés társult a használatához. Története egészen a japán ókorig nyúlik vissza, és ahogy a leírásokban olvashatjuk, kialakulása már a legkorábbi időkben kereszteződött a kínai nép hagyományaival. Ezek alapján úgy tudjuk, hogy Kínában nem a test díszítésének céljából kezdték el tetováltatni bőrüket az emberek, hanem a büntető eljárásban alkalmazták ezt a módszert a bűnösök megbélyegzésére. Nem is tekintettek erre másként, mint a Kína körül élő barbár népek primitív díszítési szokásaira. Aztán, ahogy Japán az Edo-korszakban (1603–1868) egyre inkább Kína felé orientálódott, a törzsi tetoválások helyét lassanként itt is átvette a stigmaként használt büntető rovátka.

 

 

De nem telt el sok idő, hogy ismét divatba jöjjön egy kínai regény japánra fordítását követően. A történetben elbeszélt cselekmény könnyen hidat épített a katonai diktatúra eszközeivel kormányzott korabeli Japánhoz. A népszerű fametszetekkel illusztrált négy lázadó kínai harcos történetének hálás olvasója a japán lakosság, örömmel bújik bele a hősök gazdagon tetovált bőrébe, és hogy szimpátiáját is kifejezze, egyre gyakrabban tetováltatja magát a példájukat követve. Aztán 1827-ben a regény második kiadásakor már tizenhat lázadó és testükön a korábbi rajzok további értelmezései illusztrálják a kiadványt. Az ebből az időszakból származó minták az úgynevezett horimonok, amelyek a test egészére kiterjednek. 1868-ban az Edo-dinasztia elbukik, és a Meiji-időszak alatt Japán kénytelen megnyitni kapuit nyugat felé. Az uralkodócsalád attól való félelmében, hogy az európaiak lenézik a tetoválási szokásaikat, betiltatja a gyakorlását. A várakozásokkal ellentétben hatalmas karriert futott be, 1970-ben érte el népszerűsége tetőfokát, és napjainkban ismét kedvelt a testdíszítés ilyen formája.

 

 

A tetoválófestékek többségében kimutatható a nehézfémek jelenléte, ezért mielőtt rászánnánk magunkat egy ilyen nehezen megmásítható döntésre, érdemes tájékozódni az adott tetoválószalonban az anyag összetételéről, hogy megelőzzük a fémallergiára adott reakciókat. A színes képek kialakítása megkerülhetetlenné teszi a nehézfémek alkalmazását. Tipikus mérgező fémek az egyes színeknél: sárga – kadmium, kék – kobalt, vörös – higany-szulfid, zöld – króm. A barna szín nemcsak barátságos, de a fémje sem mérgező: vas-oxid. A fehér titánból vagy cink-oxidból készül.

 

 

Egy kép többet mond ezer szónál, különösen igaz ez a tetoválásokra. Az egyes ábrák mindegyike fontos jelentéssel bír, a mondavilágból erednek, isteneket, démonokat, állatokat ábrázoló képek.

 

Kígyó: Természetfeletti képességekkel bíró lény, képes esőt fakasztani, illetve felvenni egy bosszúszomjas, féltékeny nő alakját. Ambivalenciájára utal, hogy a kígyótetoválás véd a balszerencsétől, betegségektől is.