A fű ütésétől a benne rejtőző kígyó is megijed
A „da cao jing she" magyarul azt jelenti, hogy ha bottal ütjük a füvet, akkor a benne rejtőző kígyó is megijedhet. A mérges kígyók a fűben, aljnövényzetben élnek és rejtőznek. Amikor lehetőségük nyílik rá, megtámadják az embert. Az emberek azért ütögetik bottal a füvet, a gazt, a bokrokat, hogy elrettentsék a kígyót az esetleges támadástól.
A „da cao jing she" magyarul azt jelenti, hogy ha bottal ütjük a füvet, akkor a benne rejtőző kígyó is megijedhet. A mérges kígyók a fűben, aljnövényzetben élnek és rejtőznek. Amikor lehetőségük nyílik rá, megtámadják az embert. Az emberek azért ütögetik bottal a füvet, a gazt, a bokrokat, hogy elrettentsék a kígyót az esetleges támadástól.
A „da cao jing she" mondáshoz egy történelmi monda fűződik. E szerint réges-régen élt egy megyei vezető, Wang Lu, aki telhetetlen és mohó volt. Bármilyen erkölcsi szabályt és jogszabályt felrúgott, ha lehetősége adódott a visszaélésre. Beosztottjai is követték példáját, s helyzetükkel visszaélve zsaroltak, csaltak, sikkasztottak, kenőpénzeket kértek és fogadtak el. Mindez nagy teherként nehezedett az emberekre, akik abban reménykedtek, hogy szigorúan megbüntetik a korrupt tisztviselőket.
Egyszer több tisztviselő érkezett a császári udvarból. Ebből az alkalomból a helybéliek közösen vádiratot készítettek, s azt el akarták küldeni a császári udvarból érkezetteknek. A vádiratban Wang Lu beosztottjainak visszaéléseit, sikkasztásait, a csúszópénzek elfogadását és más bűncselekményeket írták le bizonyítékokkal együtt. Ez az írás először Wang Lu megyei vezető kezébe került. Bár a vád beosztottjai ellen irányult, Wang Lu így is nagyon megijedt, amikor átfutotta az írást, hiszen beosztottjainak felsorolt bűncselekményei ugyanolyanok voltak, mint az ő bűnei. Ráadásul a felsorolt bűnök között olyanok is voltak, amelyekhez neki is volt köze. Ezért nagyon félt attól, hogy amennyiben a császári udvar tudomást szerez a bűneiről, súlyos büntetéssel sújtja majd őt is. Wang Lu ijedtében reszkető kézzel a következőket írta a vádiratot tartalmazó borítékra: „Ti a füvet ütitek ugyan, de a fűben rejtőző kígyó is megijed". Ami azt jelentette, hogy a feljelentők miatt az igazi bűnös, vagyis a fűben rejtőző kígyó is nagyon megijed. Idővel ebből a mondatból szólás lett: „A fű ütésétől a kígyó is megijed". Jelentése: hanyagságságunk miatt az ellenfél rájött titkunkra, és innentől éberebben figyelt.
Katonai cselként kétféleképpen értelmezhető ez a szólás. Először is, szándékosan ütik a füvet, hogy megijesszék, megzavarják a benne rejtőző kígyót. Másodszor, ütni kell a füvet, hogy megijesszük a benne rejtőző kígyót.
Az időszámítás szerinti 218 körül a Három fejedelemség korában a Weiguo fejedelemség vezére, Cao Cao 400 ezer lelket számláló hadseregének élén támadást indított a Shuguo fejedelemség ellen. A két ellenséges hadsereg egymással szemben sorakozott fel a Hanshui folyó két partján. A Shuguo fejedelemség hadserege 100 ezer fős volt. A fejedelemség vezére, Liu Bei parancsára Kong Ming nagy és bölcs katonai vezető személyesen végzett helyszíni felderítést a folyóparti fronton, hogy olyan megoldást találjon, amellyel legyőzhetik a számbeli fölényben lévő ellenséges csapatokat. A helyszíni szemle során Kong Ming látta, hogy a folyó mellett dombok is vannak, amelyek elrejthetik csapatait. Ezért utasította Zhao Yun tábornokot, hogy 500 katonája dobokkal együtt vonuljon a dombok lábához, de úgy, hogy ne lássák meg őket az ellenséges csapatok. Amikor a megadott időben elhangzott a megbeszélt jel, a domb lábánál rejtőző katonák verni kezdték a dobokat és kiabáltak, de nem támadtak.
Másnap Cao Cao katonái a folyóparton provokálták a Shuguo fejedelemség katonáit, akik viszont nem reagáltak, nem nyilaztak és nem is kiabáltak. Amikor aznap éjjel Cao Cao táborában kialudtak a fények és a katonák lefeküdtek, Shuguo fejedelemségnek a dombok mögött rejtőző 500 katonája ismét verni kezdte a dobokat és kiabáltak, hogy még az ég is belezengett. Ennek hallatára Cao Cao fejedelem katonáival együtt azonnal fegyvert ragadott, hogy visszaverje az esetleges ellenséges támadást. Csakhogy nem láttak egy ellenséges katonát sem, nem látták az ellenség támadásának semmilyen jelét. Cao Cao katonái visszamentek szálláshelyükre. Amint a táborban lefeküdtek, megint robbanások, dobpergés és kiáltozás hallatszott a folyó másik partjáról. Aznap éjszaka ez többször megismétlődött, ezért Cao Cao csapatai nem tudtak nyugodtan pihenni. Ugyanez folytatódott a következő három éjszakán. Akadtak olyanok, akik azt mondták Cao Cao vezérnek, hogy ez Kong Ming csele, nem szabad komolyan venni. A vezér azonban nem így gondolta, mondván, jól ismeri Kong Ming cseleit, és biztos abban, hogy a zavarkeltések egyike valódi támadás lesz. Amennyiben nem készülnének fel erre komolyan, nagy kár származhat belőle. Cao Cao kénytelen volt a folyóparti fronttól 30 lire, azaz 15 kilométerre saját oldalára áthelyezni szálláshelyüket, hogy pihentesse katonáit.
Ezt az alkalmat kihasználva Kong Ming csapatai átkeltek a Hanshui folyón, legyőzve a kisebb akadályokat. Ez „a fű ütésétől a benne rejtőző kígyó is megijed" hadicselként alkalmazása.
Forrás: http://hungarian.cri.cn/
|