A keresztes vipera viszonylag rövid, vaskos kígyófaj, testhossza átlagosan 60 - 90 centiméter. Pikkelyes bőrének színezete lehet szürkés, barnás, vöröses alapú, vagy éppen melanisztikus, egyszínű fekete is. Hátán barna, cikcakkos sáv fut végig a tarkótól a farok végéig, amit az oldalakon hasonló színű foltsor kísér. A tarkón jellegzetes X vagy V alakú mintázat látható. A sáv inkább szürke alapszínű, hímek esetében sötétebb feketésbarna, míg a barnásabb nőstényeknél inkább világos. A hasoldal szürkés, fekete foltokkal tarkított, míg a farokvég alulról minden esetben sárga vagy narancssárga színezetű.

A farok hirtelen vékonyodik, az ivarok szerint eltérő módon és formában. A nőstények feje lapos és háromszög alakú, míg a hímek feje nyújtottabb, inkább körte formájú. A hímek karcsúbbak és hosszabbak a zömök, vaskos testalkatú nőstényeknél.

A faj rejtőzködő életmódot folytat, melegben nagyon éber és nagy távolságból észleli a felé közelítő embert. Veszély esetén mindíg menekülni próbál, de véletlen rálépés vagy megfogása esetén, hangos fújással kísért sziszegéssel igen hevesen védekezik, és legvégső esetben villámgyors mozdulattal belemar a támadójába, ami nagyon gyakran először csak úgynevezett álmarás, mivel ténylegesen nem marja meg a zaklatót, csak többszöri imitáció után.

A téli pihenőt követően február végén, márciusban jelenik meg, eleinte keveset mozog, és sokat sütkérezik. A hímek minden esetben 2 - 3 héttel előbb élednek fel mint a nőstények, majd először vedlenek. A párzás elmúltával pár négyzetméteres területen zajlik mindkét nem életritmusa, melyet gyakran több állat oszt meg egymással. Az élettér minden esetben vízhez kötött. Tavasszal és ősszel szinte egész nap, a nyári hónapokban csak a reggeli és a késő délutáni órákban aktív, éjjel nem mozog.

Étrendje kisemlősökből, rovarokból, kétéltűekből, más hüllőkből áll, melyeket marással tesz ártalmatlanná. Az áldozat először megbénul, majd elpusztul. A vipera a megmart zsákmányát a szagnyoma alapján tájékozódva kutatja fel, majd a fej felől kezdi lenyelni egészben.

Az újszülöttek elsősorban egyenesszárnyú rovarokon, szöcskéken, sáskákon kezdik meg a táplálkozásukat. A sikeres zsákmányszerzést emésztési pihenés követi.

A telelésre alkalmas üregekben, faodvakban, rágcsálójáratokban akár több száz példány is összegyűlhet, és a viperák gyakran más kígyó- és gyíkfajokkal is megoszthatják vackukat.

A párzásra tavasszal, április - májusban kerül sor. A párzási idő közeledtével csavargásba kezdenek, sokszor nagy távolságokat is megtéve párzásra hajlandó nőstény keresése során. A nőstények a telelőhelyek pár kilométeres körzetében foglalnak területet. A párzás során, több hím esetleges találkozásakor azok heves harcokat vívnak egy - egy nőstény kegyeiért. A szagjelek alapján megtalált nőstények faroklengetve jelzik készségüket a párosodásra, ami akár órákig is eltarthat.

A keresztes vipera álelevenszülő, utódai a testében fejlődnek 75 - 100 napon át, ezt követően lágy, átlátszó burokban jönnek világra. A felnőttektől csak méretükben különböző, 18 - 19 centiméteres kicsinyek száma 6 - 14. A kicsinyek a felnőttek szagnyomai alapján találják meg a majdani teleléshez nélkülözhetetlen búvóhelyeiket.

A viperamarás a faj elterjedési területén meglehetősen gyakori, de ez elsősorban az emberi tevékenység kiterjesztésének következménye. Gyakran házi- és haszonállatok az áldozatok. A keresztes vipera mérgének viszonylag alacsony a toxicitása, Magyarországon utoljára 2001-ben fordult elő tragikus végkimenetelű eset.

Alapszíne szürkés vagy sárgásbarna, hátán a keresztes viperáéra emlékeztető sötétbarna cikcakkmintázat fut végig, amit az oldalakon hasonló színű foltok kísérnek. A szürke hasoldalt piszkosfehér foltok tarkítják. A rákosi vipera rövid kígyó, a hím általában 45, a nőstény 60 centiméter körüli.

A gyepes élőhelyeket kedveli. Hazánkban nyugati populációi elsősorban nedves réteken, lápokon, legelőkön élnek, a Duna-Tisza közi állomány viszont a Kiskunság száraz sztyeppjein.

A fiatal példányok ízeltlábúakkal, egyenesszárnyúakkal, sáskákkal, tücskökkel táplálkoznak, a kifejlett egyedek már kisemlősöket, gyíkokat és madárfiókákat is zsákmányolnak.

Október közepén vonul el egy szárazabb, fagymentes helyre, ahonnan csak áprilisban kúszik elő. Az első évben havonta vedlik, majd egyre ritkábban; a felnőtt állat már csak évente háromszor, tavasszal, nyár közepén és röviddel a téli álomra vonulás előtt.

Áprilisban párzik, az időjárástól és a táplálékbőségtől függően körülbelül 100 nappal később, július - augusztus hónapban fial. Tojásainak száma 5 - 15, általában a nőstény korával emelkedik. Az utódok átlátszó, puha burokban fejlődnek, és gyakran már az anyaállat testében kikelnek. A tojásból azonnal kikelő, szüleik mintázatát viselő, 12 - 16 centiméteres utódok hamarosan levedlenek.

A kígyó félénk, rejtőzködő életmódja és alacsony példányszáma miatt marása rendkívül ritka, befecskendezett, kevés, gyenge méreg hatása megközelítőleg egy méh szúrásának felel meg. Erős szervezetű emberekre ártalmatlan, legfeljebb gyenge rosszullétet, kiütést okozhat, marása ellen szérumot sem készítenek.