Caduceus

A pálcát néhol szárnyakkal, néhol két rákötözött fehér szalaggal ábrázolják. Tulajdonképpen a szalagok alakultak át a nyolcas alakban tekergő kígyókká. A nyolc fontos alapszám az asztrológiában. A legtöbb kultúra a nyolcashoz a feltámadás és a megváltás képzetét társítja.

 

Néhány esetben a görög kerykeion ábrázolása jelentősen eltér a hagyományos caduceusétól (lásd a jobb oldali képet). Ezen ábrázolások sajátossága, hogy a rúdon lévő kígyók úgy keresztezik egymást, hogy kört alkotnak és fejeik szarvszerűen tekintenek egymásra. Ez a forma határozottan emlékeztet a Merkúr bolygó szimbólumára. A Merkúr tulajdonképpen Hermész római neve, aki a kerykeion vagy caduceus hordozója.

 

A hetedik században a caduceus a korai nyugati orvoslás szimbóluma lett, elsősorban az alkímia és a hermetikus asztrológia elvei nyomán, amely a bolygókat és csillagokat gyógyerőként használta a betegségek leküzdésében. A caduceust – igen helytelenül – gyakran összekeverik Aszklépiusz botjával – Aszklépiusz botja valódi orvosi szimbólum, míg a caduceus a kereskedelem megjelenítője. Történelmileg e két asztrológiai jel egymástól teljesen eltérő tartalommal bír az alkímia és a csillagászat elvei alapján. Néha a caduceus egybefonódó kígyó alakjait a DNS dupla-helixéhez is hasonlíthatjuk.

 

A szimbólum eredete egészen i. e. 2600-ig, a korai Mezopotámiába nyúlik vissza. A Bibliában is található utalás caduceusszerű szimbólumra, például Mózes 4. könyvében (Számok) 21:4–9 és a Királyok második könyve 18:4 verseiben. A Kivonulás (Exodus) alatt, Mózes az Úr tanácsára egy rézkígyót csináltatott és egy póznára tűzve a pusztába állította. Akit csak megmart egy mérgeskígyó és föltekintett e botra, héber nevén Nehustanra, életben maradt, meggyógyult. Jelentését tekintve Isten hatalmának bizonyítéka, akire föltekint az imádkozó ember. Ez a jelentés az idők során értelmét vesztette, de Ezékiel uralkodásáig „tömjénezték”, ahogy az a Királyok második könyvében 18:4-ben olvasható.

Első ábrázolásai i. e. 2200-ból, Mezopotámiából és Krétáról, i. e. 700-ból származnak.

Az ókori Görögországban asztrológus papok használták a caduceust az eleusziszi misztériumok alatt, mint a világban ható ellentétek szintézisének szimbóluma. A jelkép összefüggésben áll a gnosztikus Corpus Hermeticummal, valamint a hindu Kundalíni jógával, amely ezzel a szimbólummal jeleníti meg a test „finom” idegpályáit, energetikai csatornáit .

 

A bong kultúrában a caduceus a mesterdarab – amelyben a szépség és funkcionalitás összeolvad és betetőzi a mesterségbeli tudást, a valódi értékeket, az egészséget és a jólétet szimbolizálva.

 

A caduceus jele Unicode-ban az U+2624 alatt jelenik meg: ☤

 

A hindu jóga szerint: „ida”, „pingala” és „szusumna”, a test jobb és bal oldalán haladó, valamint a gerincoszlop aljától a képzelt harmadik szemig húzódó energiacsatornák nevei, amelyekben a hatalmas Kundalíni isten erői mozognak. Ebben az ábrázolásban az egyik kígyó fekete és a világot átható női, dinamikus, lunáris energiákat, a másik kígyó fehér és a férfiúi, statikus, szoláris energiákat jelzi. Kettőjük egymásba fonódása hozza létre a közös utat, amely a leszálló isteni erők villámútja.