Kígyó a Bibliában

Kígyó a Bibliában

 

A Bibliában 9 különféle szó jelöli a kígyó fogalmát. A legáltalánosabb a héb. nahas elnevezés; hogy a különféle elnevezések milyen kígyófajtát jelölnek, az kérdéses. Palesztinában és a Sinai-félszigeten számos kígyófajta él, köztük több mérges kígyó is, amelynek marása halálos. A kígyók zöme kövek között (vö. Ám 5:19), sziklák hasadékában (vö. Péld.30:19) vagy a pusztában a meleg homokban tanyázik; némely kígyófajták azonban nedves vidéket keresnek. Így érthető, hogy a szemiták tudatában a kígyó olykor összekapcsolódott a forrás fogalmával (vö. Neh.2:13: Sárkány-forrás Jeruzsálem közelében). Népi elképzelés szerint a kígyó a föld porát, a homokot eszi (Gen.3:14; Ézs.65:25; Mik.7:17). Mivel ravasznak (Gen.3:1) tartották, és tudták róla, hogy mérges (Zsolt.140:4), féltek tőle (Bölcs.17:9), és a becstelenség (Gen.49:17), a rágalom (Zsolt.140:4 ), a halálos veszedelem (Péld 23:32; Sir 21:2), az álnokság (Mt 3:7; 23:33) képét látták benne, de 10:16: “legyetek okosak, mint a kígyók”. 

 

Izraelben voltak kígyóbűvölők (Zsolt.58:5 kk.; Préd-10:11; Sir 12:13; Jer 8:17), amint még napjainkban is vannak Palesztinában, Egyiptomban és Júdeában; a kígyóbűvölők képesek rá, hogy a kígyókat (elsősorban a szemüveges kígyót, a kobrát) katalepsziás állapotba hozzák, úgyhogy megmerevednek és bothoz hasonlítanak. A népies hagyományban a bot kígyóvá változtatása (EX.4:2–4; 7:8–13) valószínűleg az egyiptomi ábrázolások hatására vezethető vissza: ezeken a fáraó kígyó formájú botot tartott a kezében. [4]

 

A rézkígyó (héb. nehustan) kultikus tárgy, kígyóbálvány, amely valószínűleg még a salamoni Templomban is ott állt; Izrael fiai illatáldozatot bemutatva tiszteletben részesítették; Hiszkija király összezúzta (2Kir.18:4). Talán az életet és gyógyulást adó Jahve képmását látták benne, ezért tisztelték (Hós.6:1 kk.). A neve egyszerűen ’érckép’-ként értelmezhető v. a ’kígyó’ ér telmű nahas héber szóval függ össze. Num.21:4b–9: itt a rézkígyóval kapcsolatos kultikus etiológia szintén azon az elképzelésen alapszik, hogy a kígyó életadó állat; amikor ui. Izrael fiait a pusztában mérges (szó szerint: tüzes; vö. Ézs.30:6 és szeráf) kígyók marták halálra, Mózes egy mérges (= tüzes) kígyó képmását egy póznára erősítette; akit a kígyó megmart, de felnézett a réz kígyóra, az életben maradt. A póznára erősített kígyó arra a régi sumer kígyó botra emlékeztet, amelyre két kígyó tekeredik, valamint Aszklépiosz kígyóbotjára, a római korból. Az eredetileg valószínűleg mágikus jellegű hatást később szellemibben értelmezték (vö. Bölcs.16:7). Hogy Mózes a kígyóbálványt a midianitáktól vette-e át, vagy hogy a régi kánaáni Jeruzsálem fönnmaradt, illetve átvett kultikus tárgyainak állományához tartozott-e, azt nem lehet egyértelműen eldönteni. Jn.3:14 kk. előképi értelemben utal a Num 21:8 kk.-re. [5]

 

A kígyó nevei a Bibliában

 

A Biblia általában a héber náhás, a görög ophisz szót használja a kígyó jelölésére. Ezek esetében mindig egyértelműen kígyóról van szó. Ezenkívül azonban számos elnevezéssel találkozunk, amiknek az azonosítása nagyon nehéz. Gyakran elmosódik a különbség a kígyók és a viperafélék között: a kígyó, mérges kígyó lehet valamilyen viperaféle, s a vipera lehet valamilyen mérges kígyó. A náhás-on kívül a következő héber elnevezésekkel találkozunk a leggyakrabban az ÓSZ-ben: 

a) peten (Cerastes cornuta), szarvasvipera. Hosszú, homokszínű, igen veszélyes mérgeskígyó, széles, esetlen fején két kis szarvacska van. A homokos talajt szereti (Deut.32:23k; Zsolt.58:5; 91:13; Ézs.11,8). Vannak, akik szerint a peten az ureuszkígyót jelöli. A Zsolt.58:5k kígyóbűvölésről beszél, s erre a célra, valószínűleg már az ókorban is, az ureuszkígyót használták (Préd.10:11; Ézs.3:3; Jer 8:17). 

b) cefác, cifcóni (Vipera xanthina), mérges kígyó, vipera. Kisázsiában, Szíria-Palesztinában igen elterjedt világosszürke mérges kígyó, amely egy méter hosszúra is megnő (Ézs.11:8; 14:29; 59:5; Jer.8:17; Péld.23:32). 

c) 'ef ceh , az indiai kobrával közeli rokonságban lévő ureuszkígyó (Naja haje). Sárgás színű mérges kígyó, amely a 2,25 m hosszúságot is eléri (Zsolt.140:4; Jób.20:16). Fáraók ábrázolásánál gyakran alkalmazták homlokdíszként. 

d) söfifón (Zamenis diadema), záménisz, mérges kígyó, 1,8 m hosszúra is megnő. É-Afrikától Szírián és Arábián át egészen É-Indiáig megtalálható (Gen.49:17). 

e) kippóz (Eryx jaculus), homoki kígyó. 80 cm hosszúra is meg nő. Nem mérges. É-Afrika és NY-Ázsia homokterületein van elterjedve (Ézs.34:15 - Károliban: bagoly).

f) száráf , mérges kígyó, vagy tüzes kígyó. Marása égő fájdalmat okoz. A pusztai vándorlás során büntelésül küldte Isten e kígyókat Izráelre. Ekkor készített Mózes egy érckígyót Isten parancsára. Aki az érckígyóra feltekintett, az nem halt bele a kígyó marásába. Ez az érckígyó később bálványozás tárgya lett. Ezékiás király törette össze (Lev.21:6,8; Deut.8:15; 2Kir.18:4).

 

A kígyó rossz és jó értelemben egyaránt szerepel a Bibliában. Gyakran használják az álnokság, gonoszság (Zsolt.140:4; Mt.3:7; 23:33), a veszély (Gen.49:17), a pusztulás (Deut.32:33; Zsolt.58:5; Péld.23:32; Préd.10:8; Ézs.30:6; 59:5; Ám.5:19; Mt.7:10; Jel.9:19) kifejezésére. Tisztátalan állat (Num 11:41kk; vö. ApCsel 10:10kk). Olykor Isten ítéletének az eszköze (Lev.21:6; Jer.8:17), de szabadításának jelképe is (Lev.21:8; Jn.3:14). 

A kígyó okosságát Jézus példaként állította tanítványai elé (Mt 10:16). 

 

 

Az ősi kígyó és a végidők sárkánya azonos, s nem más, mint az ördög, a sátán (Jel.12:9), akit azonban utolér Isten megsemmisítő ítélete (Jel 20:2.10). De a végső győzelemig is legyőzhető a Bárány vérével és a bizonyságtétel igéjével (Jel.12:11). [7]

 

A kígyó mint szimbólum a Bibliában

 

A kígyó a Szentírás különböző helyein sokszor szimbolikus értelemben szerepel, ezek a szimbólumok a mai ember számára már magyarázatra szorulnak, az ókori keleti népek vallási felfogásából erednek. 

 

A kígyó a Bibliában először az őstörténetben szerepel. A bűnbeesés elbeszélésében nem mint mitikus létező, hanem mint isten- és emberellenes rossz. Mibenlétét a kinyilatkoztatás később tisztázza, pl. a Bölcs. 2,24-ben: “A sátán irigysége révén azonban a világra jött a halál, és akik vele tartanak, azok megtapasztalják.” 

A kígyó az asszonyhoz fordul, mert az asszony beszédesebb, kíváncsibb, és ő nem közvetlenül Istentől hallotta a tiltó parancsot. A parancsot Ádám kapta, csak utána teremtette meg Isten Évát. A kígyó hamissága már a feltett kérdésében is felfedezhető: “Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?” Kétértelmű megfogalmazás, jelentheti azt, hogy egy fáról sem ehetnek, vagy pedig, hogy csak néhány fáról ehetnek. Ezután Éva pontosan elmondja Isten parancsát (Gen. 3,3-4), de elkövet egy hibát, teljesen fölöslegesen elárulja a rájuk váró büntetést a parancs megszegése esetén. A kígyó ezt nem kérdezte, de miután ravasz és okos állat, ezt a megjegyzést arra használja fel, hogy hazugsággal vádolja Istent, és csökkenti az emberben a büntetéstől való félelmet. A kígyó a néphit szerint okos állat, ezért nem szólítja fel Évát, hogy egyen a fa gyümölcséből, mert ez nyílt és kivédhető támadás lenne. Pontosan tudja, hogy elég, ha felcsillantja az ellenszegülés lehetőségét. Ezzel el is éri célját, szembeállítja az embert Istennel.

Az őstörténet kísértőjét Jézus is megnevezi: “A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából merít, mert hazug és a hazugság atyja.” (Jn. 8,44)

A bűnbeesés következménye Isten büntetése, aki a kígyót megátkozza, az emberrel viszont irgalmasabb. Az átok első része a kígyó életmódját érinti, a második rész a kígyó és az asszony, illetve ivadékaik viszonyára utal. A hasoncsúszás, a por evése a legnagyobb megaláztatást jelenti, ez megtalálható a Biblia más könyveiben is. “... nyalják majd a port, mint a kígyók, mint a föld csúszómászói”- kéri Mikeás (7,17), hogy az Úr alázza meg Izrael ellenségeit. Mózes és Áront így figyelmeztette Isten: “Semmit, ami a hasán jár, akár négy lábbal, akár sok lábbal, akár csúszva-mászva a földön ne egyetek, mert utálatos” (Lev. 11,42). (Vö. továbbá Ézs. 49,23)

A szentírás-magyarázók különféleképpen ítélték meg a kígyó életmódját az átok előtt és az átok kimondása után:

- Középkori zsidó exegéták szerint a kígyó az átok előtt tudott beszélni, sőt még lába is volt

- Josephus Flavius szerint a kígyó az átok után a Gonosszá vált

- Más vélemények szerint a szerző egy sárkányról beszél, aki a felsőbb szférák lakója, az átok előtt beszélni is tudott, lábai is voltak, növényekkel táplálkozott, az átok vette el ezeket a képességeit.

- Akik a kígyót a sátán eszközének tekintették, azt vallják, hogy a kígyó az átok előtt is hason csúszott, de az átok óta ez Isten haragjának jelévé vált.

 

Az átok második részénél a kígyó és az asszony viszonya megromlik, sőt élet-halál harccá válik. A kígyómarás nem okoz halálos sebet, ha az ember sarkát éri és nem hanyagolják el a sebet, de ha az ember a kígyó fejét tiporja szét, az az állat halálát jelenti. Ebben már benne van az a remény, hogy a harc az ember győzelmével ér véget, bár az ember megsebzett marad erkölcsében, bűnei, fájdalmai, betegségei által. A végső győzelem mégis az emberé, mert Isten barátságát a sátán nem veheti el, hacsak azt az ember önként oda nem adja. Ezért ez az ősevangélium, az első jó hír az emberiség történelmének kezdetén.

A harc az ivadékok között folytatódik. A harc az Isten akarata, de az embernek kell végrehajtania. A kísértő minden egyes embert támadni fog, és döntésre kényszerít, erről szól az ember élete. A kígyó fölött kimondott átok azonban teljes értelemben Jézusban valósul meg. A sátán halálos csapást mért az asszony ivadékára, amikor meghalt a kereszten, de éppen ezáltal tudott Jézus halálos csapást mérni a sátánra. Jézus végső győzelmét a Jel. 12-20. mutatja be.

Az Exodus könyvében jelenik meg ismét a kígyó, amikor Mózes a botját kígyóvá változtatta. (Ex.4:2k) Az egyiptomi kígyóbűvölők olyan katalepsziás állapotba tudták hozni a kígyót, hogy az bottá merevedett. A fáraó emberei ismerték ennek technikáját, ezért tudták olyan könnyen utánozni Mózest.

A Num. 21:4-9-ben (vö. Bölcs 16:5-7) a rézkígyó gyógyító ereje abból a népi elképzelésből származik, hogy birtokolja a gyógyítás adományát (ld. görögök). A rézkígyó itt a keresztrefeszített Krisztus előképe: “Amint Mózes fölemelte a rézkígyót a pusztában, úgy fogják felemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké élje n” (Jn.3:14). Vagyis aki Jézusban hisz, az megszabadul a lelki haláltól. A rézkígyónak az lett a sorsa, hogy Izrael fiai bálványként kezdték tisztelni, tömjénezték és Nechustánnak nevezték mindaddig, amíg Hiszkija király össze nem törette. (2Kir.18:4)

A kígyómarás, kígyóméreg olyan veszedelmet jelentett, amitől féltek az emberek, ezért is jelenik meg olyan sokszor a Bibliában a bűn és a bűn büntetéseként. Pl.: “Mint a kígyó elől, menekülj a bűntől, mert megharap, ha a közelébe kerülsz. Fogai olyanok, mint az oroszláné, elrabolja velük az ember életét.” (Sir.21:2) (Vö. Zsolt.58:5-6. Zsolt.140:4. Ám.5:19. Péld.23:31-32. Sir.12:13. Sir 21:2. Préd.10:10b-11. Jer. 8:17-18. Deut.32:33. ApCsel.28,1:6.)

A kígyó, a vipera Keresztelő János és Jézus szóhasználatában az álnokság jelképe és a farizeusok jellemzője. (Mt.23:33. Mt.12:34.) Az emberre leselkedő veszélyeket is szimbolizálja. Amikor a 72 tanítvány örömmel számol be arról, hogy szavukra engedelmeskednek a gonosz lelkek, Jézus ezt módja nekik: “Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek.” (Lk.10:19.) A 12 apostolt pedig így figyelmezteti: “Legyetek tehát okosak, mint a kígyók” (Mt.10,16b.) Ismét az a népi elképzelés köszön vissza, hogy a kígyó bölcs, okos állat (ld. egyiptomiak, görögök)

Az Ószövetségben a romlás erőit testesíti meg a Leviatán, amely mint gyors tengeri kígyó, tengeri sárkány jelenik meg (Ézs.27:1. Jób 26:13.) Ebben az értelemben feltehetőleg a föníciai mitológia hatására került a Bibliába. A kígyó és a sárkány alakja nemcsak a Bibliában, hanem a mitológiában is gyakran keveredik és nem választható el, szerepe szintén az isten ellenes erő megjelenítése, mint ahogy a Jelenések Könyvében is ilyen értelemben szerepel.

A kígyó, mint szimbólum szerepe ezzel nem zárult le, tovább él a gnoszticizmusban (Tamás-akta: Gyöngydal, az ofiták (= kígyóimádók) irányzatában, a Bazilidész-féle gnosztikus tanokban, a bogumiloknál) a keleti eredetű mai vallásokban, az alkímiában, az antropozófiában és jelen van máig a New Age különféle irányzataiban is.